Aki ismer személyesen, az nagy eséllyel tudja, hogy egyszerűen nincs szerencsém a telefonokkal. Két éve Magyarországon vettem egy Samsung telefont, és hónapokig jártam a szervizbe vele, mire elismerték, hogy tényleg hibás és kicserélték belülről az egészet. Ez pár hónap után szintén felmondta a szolgálatot, és ekkor végre legalább az egész telefont kicserélték, persze sajnos csak ugyanarra a modellre lehetett. Ez egy évig bírta, bár iszonyú lassú lett annak az évnek a végére, és kb. két órát bírt az aksija, amit hat óráig kellett tölteni. Már vártam, hogy mikor adja meg magát, de a folyamatot felgyorsította egy esés 2015. május 23-án. Kész, meghalt, új telefon kell!

Pár napig nézelődtem, érdeklődtem, abban biztos voltam, hogy ...

Míg Tuxtlában melegünk volt, San Cristobal ban fáztunk, mivel ez a város 2200 m magasan fekszik. Ez tipikusan olyan hely, amit Mexikóban pueblo mágicó nak, azaz varázslatos városkának neveznek, mert elbűvölő atmoszférájával nagyon vonzó turista célpont. Az utcák, a házak, az építészeti stílus, a színek, az emberek mind egyfajta derűs, könnyed hangulatot árasztanak. A macskaköves utcákon sétálva modern és hagyományos éttermek és boltok között válogathat az ember, míg a környékbeli bennszülöttek az utcán kínálgatják portékáikat.

Sok európai telepedett meg San Cristobalban, és nyitottak üzletet itt. Én például kézműves lekvárt vásároltam egy francia férfitől, aki mexikói gyümölcsökből ...

Chiapas Mexikó legdélibb állama, és egyben az egyik legszegényebb is. Határos Guatemalával, nagy részét esőerdő fedi, sok a bennszülött csoport, akik még mindig a saját nyelvüket beszélik, és persze maja romokból sincs hiány. Szóval érdekes kirándulásnak ígérkezett, mellesleg az út sem mondható éppen rövidnek. Mexikóvárosból Chilpancingóba 4 óra busszal, majd innen a párom családjával mentünk tovább a kilencszemélyes furgonjukkal a Csendes-óceán felé, ahol a parton átmentünk Guerrero, majd Oaxaca államokon, míg végül elértük Chiapast.

Az út felénél megálltunk egy kis családlátogatásra egy Pinotepa nevű városkában, és mivel szuper volt az idő, elvittük a gyerekeket strandolni. Igazán életrevaló kis mokány srácok ...

Nemrégiben elmentem vért adni Mexikóvárosban, mert egy ismerősünk ismerősének vérplazmára volt szüksége. Magyarországon is rendszeres véradó voltam, ezért nem volt már újdonság a dolog. Vagyis egy kicsit mégis, mert ez volt az egyik első alkalom, hogy egyedül mentem valahova.

A párom, ha teheti, mindenhova elkísér, egyrészt, mert nem ismerem ezt a hatalmas várost, másrészt a spanyolom se az igazi még, harmadrészt pedig azért, mert félt. Viszont ekkor pont nem ért rá, így végre lett egy igazi saját kalandom.

Már az adatfelvétel is érdekes volt, kezdve a nevem betűzésével, de azon mindig mindenhol meglepődnek, hogy összesen 1 keresztnevem és 1 vezetéknevem van. Tudniillik, itt mindenkinek 2 vezetékneve van , az első az apa (első) ...

Tudom, egy ekkora ország esetében nem lehet sztereotipizálni, hiszen majd akkora távolságok vannak, mint egész Európában. Természetesen, amit leírok nem lehet igaz minden mexikóira, nem is állítom, hogy az, de vannak bizonyos dolgok, amik megfigyeléseim alapján sokakra (a többségre) igazak.

Kezdjünk egy kis történelemmel: Történészek szerint az amerikai kontinensre kb. 35 ezer évvel ezelőtt tévedtek át ázsiai törzsek. Az ő történelmükről keveset tudni, akikről azonban már többet tudunk, azok az Amerika felfedezése előtt Mexikó területén élő bennszülött törzsek: olmékok, maják, zapotékok, toltékok, aztékok, stb.

A Mexikó rövid története című könyvben a következő leírást találtam az olmékokról: “Zömök, alacsony, ...

Habár Mexikóban másképp mozog, mint Jókai regényében. Mexikó ugyanis három tektonikai lemez találkozásánál fekszik , ami jelentős földrengéseket és vulkanikus aktivitást generál. (A tektonikai lemezek a földkéreg darabjai, amelyek nagyon lassan mozognak, és néha egymással ütköznek.)

Eredeti kép forrása: Wikipédia , CC BY-SA 3.0

A mexikóiak hozzá vannak szokva a rendszeresen előforduló kisebb földrengésekhez, az épületeket pedig manapság már földrengés-biztosra építik. Amikor albérletet kerestünk, elsődleges szempont volt, hogy a 4. emeletnél ne legyen magasabban a lakás, mert az már nagyon kilenghet egy-egy nagyobb rengés esetén. Azt is mindig megkérdeztük, hogy mikor épült az épület, mert 1985-ben volt Mexikóban egy ...

Kezdjük azzal, hogy Mexikóban a jogosítványhoz se tanfolyamra, se vizsgára nincs szükség. Bemész a hivatalba, fizetsz és megkapod a vezetői engedélyed. Jó esetben esetleg még meg is kérdezik, hogy tudsz-e vezetni, de nem jellemző. Pontosan ezért nem fogadják el Európában a mexikói jogosítványt. Vagyis állítólag az ott tartózkodás első 3 hónapjában igen, de utána már be kell szerezni egy helyit. Magyarországon pedig, ugye, nem megy olyan egyszerűen (nekem 9 hónap kellett hozzá).

A dolog szépségéhez az is hozzátartozik, hogy valójában itt szabályok se nagyon léteznek. Sőt, közlekedési táblából is sokkal kevesebb van, mint nálunk. Amiből van, méghozzá sok, az a parkolni tilos tábla. Az egyenrangú útkereszteződésben pedig az megy ...

Ha már Acapulcóba érkeztünk, ezzel a csodás hellyel folytatom a mesémet.

Először egy kis földrajzi ismeretterjesztő: Mexikó hatalmas ország, majdnem 2 millió km² területen fekszik, és megtalálható itt minden: sivatag, hegyvidék, tengerpart, erdők, mezők, fennsíkok, stb. A hivatalos neve Mexikói Egyesült Államok. Államformája az USA-éhoz hasonló, 31 közigazgatásilag különálló államból áll.

Acapulco az ország déli részén, Guerrero államban található, a Csendes-óceán partján. Habár ez az egyik legszegényebb állam Mexikóban, Acapulco mégis az egyik legkedveltebb és legdrágább turistacélpont itt. Miért is? Egyrészről egy gyönyörű öbölben található, meseszép pálmafás, homokos tengerparttal és luxushotelekkel. ...

Mexikói férjemmel eredetileg úgy terveztük, hogy 2014 karácsonyát Mexikóban töltjük majd az ő családjával. A körülmények végül megváltoztak, és pár héttel indulás előtt úgy döntöttünk, nem fogunk visszajönni Magyarországra, inkább adunk egy esélyt Mexikónak, vagyis magunknak Mexikóban.

Az utolsó esténket rokonoknál töltöttük, akik kíváncsian hallgattak minket, és minden érdekelte őket Mexikóval kapcsolatban. Az egyik kérdésük az volt, hogy ismerik-e a pálinkát. Persze, hogy nem. Majd a következő kérdés az volt, hogy milyen gyümölcsből lehetne Mexikóban pálinkát készíteni. Nekem elsőre a mangó ugrott be, mert ez a gyümölcs ott annyira hétköznapinak számít, mint nálunk az alma. Minden sarkon lehet kapni, a gyümölcs ...