Habár Mexikóban másképp mozog, mint Jókai regényében. Mexikó ugyanis három tektonikai lemez találkozásánál fekszik, ami jelentős földrengéseket és vulkanikus aktivitást generál. (A tektonikai lemezek a földkéreg darabjai, amelyek nagyon lassan mozognak, és néha egymással ütköznek.)

Eredeti kép forrása: Wikipédia, CC BY-SA 3.0

A mexikóiak hozzá vannak szokva a rendszeresen előforduló kisebb földrengésekhez, az épületeket pedig manapság már földrengés-biztosra építik. Amikor albérletet kerestünk, elsődleges szempont volt, hogy a 4. emeletnél ne legyen magasabban a lakás, mert az már nagyon kilenghet egy-egy nagyobb rengés esetén. Azt is mindig megkérdeztük, hogy mikor épült az épület, mert 1985-ben volt Mexikóban egy 8,1-es erősségű rengés, ami becslések szerint 10 ezer ember életét és 250 ezer ember lakóhelyét követelte. Tehát, ha 1985 előtt épült, akkor már egyszer túlélt egy erős rengést, ha pedig újabb, akkor valószínűleg földrengés-biztosra építették.

Beköltözéskor a párom első dolga az volt, hogy végigkopogtatta a lakás falait, és megmutatta, melyik ajtófélfa alá álljak egy erős földrengés esetén. Továbbá azt az instrukciót kaptam még, hogy ne az legyen az első reakcióm, hogy hozzászaladok, mert egy erősebb rengés közben egyrészt valószínűleg nem fogok tudni rendesen menni (nem hogy szaladni), másrészt az ajtófélfa jobb védelmet tud biztosítani, mint ő. Aztán, mivel mi lakunk a legfelső emeleten, megnyugtatott, hogy itt a legjobb, mert nincs, ami ránk essen (a plafonon kívül).

Mivel korábban még soha nem volt részem földrengésben, csak a katasztrófafilmekből ismert pusztítás képe élt a fejemben. Le is töltöttem egy mobil-alkalmazást a telefonomra, ami állítólag figyelmeztet a nagyobb rengések előtt.

Aztán 2015. március 20-án átéltünk egy kisebb földrengést. Éppen az asztalnál ültem, teljesen nyugodtan, amikor enyhe lökést éreztem a széken és az asztalon. A kulcstartó, ami a zárban hagyott kulcson lógott elkezdett himbálózni egy kicsit. Olyan érzés volt, mintha hajón utaznék, és egy kisebb hullám lökött volna rajtunk egy picit. De nekem ez is elég volt, hogy megijedjek. A párom meg csak nevetett, ő már hiányolta a rezgéseket.

Persze utána állandóan a kulcstartót néztem. Majd ugyanazon a napon, délután, egyszer csak egy szirénához hasonló halk hangra lettem figyelmes, pár másodpercbe tellett, mire rájöttem, hogy a telefonomból jön, mégpedig a földrengést jelző alkalmazásból. Ez a tipikusan vészhelyzetekben használt szirénahang annyira megijesztett, hogy egyből felugrottam, be az előzőleg kiszemelt biztos ajtófélfa alá, miközben sikítozva kiabáltam a páromnak, hogy jöjjön azonnal, földrengés van. Valójában nem volt sokkal erősebb, mint az előző (elvileg 5,2 a Richter skálán) és mivel én közben mozgásban is voltam, kevésbé éreztem. Később a hírekben is benne volt, de szerencsére sehol nem történt se személyi sérülés, se anyagi kár.

A tektonikai lemezek és vulkánok mellett Mexikóváros még egy negatív földrajzi tulajdonsággal rendelkezik, ugyanis régen egy nagy tó volt a helyén. Az aztékok sok dologban jók voltak, de a városuk helyszínének kiválasztásában nem annyira, ugyanis ebben egy jóslatra hagyatkoztak, miszerint ott kell várost alapítaniuk, ahol a sas egy kaktuszon állva éppen kígyót eszik. Innen származik a mexikói zászló mintája is, ami pontosan ezt a jelenetet ábrázolja. Tehát az aztékok itt, 2200 m magasban, az akkori tó egyik szigetén építették meg városukat, Tenochtitlant, amit a spanyolok később elfoglaltak, és fölé építették Mexikóvárost. Persze az évszázadok során a tavat erősen megcsapolták, csatornákkal elvezették a vizet, de a talaj ettől függetlenül lápos, mocsaras, tehát könnyen mozgó alapot jelent, ami még sérülékenyebbé teszi a várost a földrengésekkel szemben.

Kép forrása: Wikipédia