Kezdjük azzal, hogy Mexikóban a jogosítványhoz se tanfolyamra, se vizsgára nincs szükség. Bemész a hivatalba, fizetsz és megkapod a vezetői engedélyed. Jó esetben esetleg még meg is kérdezik, hogy tudsz-e vezetni, de nem jellemző. Pontosan ezért nem fogadják el Európában a mexikói jogosítványt. Vagyis állítólag az ott tartózkodás első 3 hónapjában igen, de utána már be kell szerezni egy helyit. Magyarországon pedig, ugye, nem megy olyan egyszerűen (nekem 9 hónap kellett hozzá).

A dolog szépségéhez az is hozzátartozik, hogy valójában itt szabályok se nagyon léteznek. Sőt, közlekedési táblából is sokkal kevesebb van, mint nálunk. Amiből van, méghozzá sok, az a parkolni tilos tábla. Az egyenrangú útkereszteződésben pedig az megy át először, aki előbb ért oda. Közlekedési lámpák azért vannak. De, ahogy sok minden másban is, a helyiek előszeretettel hunynak szemet a szabályok fölött. Érdekes módon azonban még nem nagyon láttam balesetet. Jól csinálják. Mi is nem egyszer utaztunk már úgy taxival, hogy az életünkért imádkoztam, mert a sofőr következetesen átment a piroson, levágta a kanyarokat, és még a biztonsági övet se lehetett bekapcsolni a hátsó ülésen. De eddig még mindig megúsztuk gond nélkül.

Itt a taxi viszonylag olcsó, általában 50-100 peso között szoktunk fizetni Mexikóvároson belül. Sokszor azért választjuk a taxit, mert az talán biztonságosabb, mint például éjjel metrózni vagy buszozni, vagy ha nagy csomagunk van. De azért taxit utcán leinteni sem egy életbiztosítás, főleg külföldiként, mert sosem tudhatod, hogy esetleg nem lopott-e az autó. Hallottunk már olyan rémtörténetet, hogy a taxis bankautomatától bankautomatáig vitte az utasát, amíg az összes pénzét le nem vetették szegény utassal a számlájáról. A párom nagyon elővigyázatos, ha rólam van szó, ezért mindig telefonon hív taxit, ami egy fokkal biztonságosabb (és valamivel drágább is). Személy szerint nekünk még nem volt rossz tapasztalatunk, de a barátainknak sajnos igen.

A következő eset még 2009-ben történt Acapulcóban, első mexikói látogatásom alkalmával. Direkt béreltünk kocsit, hogy könnyebben és biztonságosan tudjunk utazni. Én sajnos beteg lettem, ezért mi a párommal aznap este otthon maradtunk. Egy mexikói srác és egy amerikai lány is velünk volt, ők elmentek bulizni. Mivel az én nevemen volt a kocsi, és tudtuk, hogy inni fognak, ezért nem adtuk oda nekik a kocsikulcsot, hanem a párom elvitte őket és a lelkükre kötötte, hogy hívjanak fel, ha haza akarnak jönni, ő pedig értük megy. Reggel, amikor felébredtünk, sehol nem voltak, sőt, hívásunk sem volt tőlük. Délután bukkantak elő. Az történt, hogy kissé ittas állapotban hoztak egy rossz döntést, nem akartak minket felébreszteni, ezért fogtak egy taxit az utcán. A taxisofőr pisztolyt szegezett rájuk, és elvette mindenüket, őket pedig kitette az utcára. A srácnak valamelyik eldugott zsebében még volt némi pénz, ezért a legközelebbi szállóban töltötték az éjszakát. Mi azóta nem intünk le taxit az utcán. Persze, nem mind rabolna ki, sőt, igen kicsi az esélye, de jobb félni, mint megijedni.

Viszont itt is divatba jött már az Uber. Mi is elkezdtük használni, és a barátaink közül is sokan ezt használják. Ez egy olyan mobil alkalmazás, amin keresztül magánszemélyek regisztrálhatnak személyszállításra. Olyasmi, mint az Oszkár vagy a Telekocsi Magyarországon, de ezt rövidtávra, nagyvárosokba találták ki. Elvileg überbiztonságos, és a színvonal is sokkal magasabb. Hitelkártyával kell regisztrálni, azzal fizetsz a mobilodról, semmi készpénz. A telefonod rögtön mutatja a térképen a környékeden lévő Uberre regisztrált autósokat a körzetedben, és rögtön választhatsz kedvedre valót.

Mi jelenleg Mexikóvárosban (a helyiek úgy hívják, hogy Distrito Federal = DF) élünk, aminek kb. 25 millió fő a lakossága. Tehát 2,5-szer annyian élnek ebben az egy városban, mint egész Magyarországon. Gondolhatod, mennyire zsúfolt. A 6-8 sávos utak teljesen alapnak számítanak, állandó a közlekedési dugó, a légszennyezettség rendszeresen eléri a kritikus szintet. Emiatt az itt regisztrált autókat a hét egy bizonyos napján tilos használni. Pl. X szomszéd nem mehet az autójával hétfőnként, Y szomszéd pedig szerdánként kell, hogy tömegközlekedjen. A nem DF rendszámú autókat pedig a városba érkezés előtt regisztrálni kell, nem lehet csak úgy bejönni. De az apósomék például nem is szeretnek kocsival jönni, mert szinte több időbe telik azzal eljutni bárhová, mint tömegközlekedéssel. A parkolásról nem is beszélve. Ezért nekünk sincs autónk, inkább tömegközlekedünk.

Ennek itt három fő típusa van: a metró, a metróbusz és a busz. 12 metróvonal van, némelyiken több, mint egy órába is beletelik, mire egyik végállomásról a másikra eljutsz. Na, ezen élmény utazni, bár inkább kellemetlen, ugyanis mindig nagyon sokan vannak. Viszonylag olcsó, 5 peso (1 peso = 18 Ft, tehát kb. 90 Ft) egy jegy, és átszállásra is érvényes. Bár nem egy 4-es metró, inkább a budapesti 3-as metróra hasonlít, de ezzel legalább lehet haladni. Már ha sikerült befurakodnod a tömegbe és felszállni rá… Ami viszont nagyon tetszik a mexikói metróban, hogy az első vagon nőknek és időseknek van fenntartva. A megállóban általában van egy kordon, ami jelzi, hogy innentől csak nők és idősek mehetnek, sőt egy-két rendőr is ott szokott lenni, hogy biztosítsa a rendet. Ami viszont sajnálatos, hogy a metróhálózat nem akadálymentes, rengeteg lépcső van, mozgólépcső is alig akad.

Egy másik közlekedési eszköz a fővárosban a kisbusz, amit egyszer próbáltam, de elég is volt. Ha nem muszáj, ezt inkább kerülöm, mert irtó régiek a járművek. Minden percben azon aggódtam, hogy mikor esik szét a busz vagy mikor szenvedünk balesetet, mert a sofőr őrült módon vezetett. Érdekes módon a helyiek teljesen nyugodtan utaznak rajta, sőt láttam már olyat, hogy annyian felszálltak rá, hogy az utolsók a nyitott ajtóban állva, a buszból kilógva utaztak. Vannak újabb, modern buszok is, azok már nem olyan vészesek.

A metróbusz már más történet. Ez a legújabb tömegközlekedési eszköz, tehát akadálymentesített, saját elkülönített sávja van, és elektromos csuklós buszokkal működik. A nők és idősek itt is külön helyet kapnak a busz első felében. Ez a legjobb, mert ezzel igazán jól lehet haladni a városban, és nem is drága, csak 6 peso.

Újabban azonban az abszolút kedvencem az Ecobici, azaz a Bubi mexikóvárosi verziója. Az első 45 perc ingyenes, de rengeteg állomás van a központban, ezért nincs is szükség hosszabb ideig használni. Nagyon jól működik a rendszer, most tervezik a bővítését. A főbb utakon van külön elkerített bicikliút, de úgy vettem észre, hogy az autósok hozzá vannak már szokva a biciklisek jelenlétéhez az úton is. Mindenesetre igazi élmény ezzel utazni, és sokszor gyorsabb is, mint bármilyen más közlekedési eszköz.

Villamos nincs*, a vasúthálózatot többnyire csak teherszállításra használják. A fővárosból indul néhány személyvonat a környező területekre, de ha Mexikón belül nagyobb utat szeretnél megtenni, azt vagy kocsival, vagy távolsági busszal, esetleg repülővel teheted meg. Az autóutak általában jó állapotban vannak, de mivel sokszor kacskaringós hegyi utakon kell átmenni, a művelet biztos vezetési tudást kíván. Mi általában busszal utazunk, ami az otthoni kirándulós távolsági buszokra emlékeztet. Van rajtuk több képernyő is, és az egész úton mozifilmeket vetítenek, bár én a kanyargós utak és a tengerszint feletti magasság változása miatt inkább végig aludni szoktam. Érdemes vinni magaddal egy pulcsit, sőt én sálat is szoktam, mert végig nyomják a légkondit.

Tehát, én azt mondom, ha közlekedned kell Mexikóvárosban, Ecobicire fel!

(*Helyesbítés: az eredeti verzióban azt írtam, hogy troli sincs, de mégis van, azóta láttam!)