Ha már Acapulcóba érkeztünk, ezzel a csodás hellyel folytatom a mesémet.

Először egy kis földrajzi ismeretterjesztő: Mexikó hatalmas ország, majdnem 2 millió km² területen fekszik, és megtalálható itt minden: sivatag, hegyvidék, tengerpart, erdők, mezők, fennsíkok, stb. A hivatalos neve Mexikói Egyesült Államok. Államformája az USA-éhoz hasonló, 31 közigazgatásilag különálló államból áll.

Acapulco az ország déli részén, Guerrero államban található, a Csendes-óceán partján. Habár ez az egyik legszegényebb állam Mexikóban, Acapulco mégis az egyik legkedveltebb és legdrágább turistacélpont itt. Miért is? Egyrészről egy gyönyörű öbölben található, meseszép pálmafás, homokos tengerparttal és luxushotelekkel. Másrészről a hőmérséklet nem igazán ingadozik, állandóan 25 és 32 Celsius fok között van, éjjel-nappal. Remek trópusi éghajlat az óceáni szellővel megspékelve. De azért itt se mindig fenékig tejfel az élet, főleg májustól októberig, amikor az esős évszakban több hurrikán és trópusi vihar söpör végig a vidéken. Ha esetleg valaki ide tervezi a nyaralását, novembertől áprilisig érdemes tervezni, különben lehet, hogy nem lesz olyan élvezetes.

Én eddig kétfajta parton jártam Acapulcóban. Az egyik, ahol egy zárt öbölben lehet úszkálni és különféle vízi sportoknak hódolni. Itt a hullámok kicsik, a víz világoskék. Remek környezet a vízi banán vagy a jet-ski szerelmeseinek (én ezeket próbáltam, szuper volt). A helyi éttermek egymás hegyén-hátán kínálják a különböző frissen fogott tengeri herkentyűket, jó kis műanyag székekkel és asztalokkal felszerelkezve. Ami, megjegyzem, abszolút tipikus Mexikóban, mind az éttermekben, mind pedig az otthoni vendéglátásban (értsd fiesta). Olyannyira, hogy mindenki ráírja a székeire a nevét, hogy ne keveredjenek össze, például ha kölcsön kell kérni a szomszédtól egy nagyobb buli alkalmával.

Az ilyen strandokra nincs belépő, hozhatod a saját kajádat, innivalódat is, feltéve, ha azért a szék tulajától is rendelsz valamit. Nem kell megijedni, ezek nem olyan drága helyek. Mi egyszer 6 emberre fizettünk kb. 7-800 pesót (1 peso = 18 HUF, tehát kb. 12-14.000 Ft-ot), de úgy, hogy rákkoktéltól kezdve, a halas tacón át a szerelmes polip nevű ételcsodáig mindenféle tengeri jót ettünk. Megéri! Teljesen más, mint az otthon kapható folyami halak vagy fagyasztott tengeri termékek. Én korábban nem szerettem se a halat, se más tengeri herkentyűt, de itt megváltozott a véleményem.

De azért teljesen nyugodt kikapcsolódás nem garantált, mert ott-tartózkodásod alatt számíthatsz rá, hogy több különböző szolgáltatással és termékkel is megkörnyékeznek. A masszázs, a hajfonás és a henna az alap, de helyi kisgyerekek versmondással, énekléssel is szórakoztatnak némi apróért. A mozgó árusoktól vehetsz gyümölcsöt, fánkot, sült banánt, mindenféle édességeket, ékszert, ruhát, játékot. Ami számomra a legmeghökkentőbb volt, az a kaméleonnal vagy kisméretű krokodillal (vagy valami rokonával) való fényképezkedés lehetősége.

Ha nyugodtabb kikapcsolódásra vágysz, akkor érdemesebb a nyílt óceán partvidékére menni, ahol a hullámok elég nagyok, ezért nem is nagyon ajánlott ott úszni. Az én karomat szörnyülködve markolászta az anyósom, nehogy beljebb menjek 1-2 méternél, amikor meg akartam áztatni a lábamat az óceánban. Ezeken a partokon nagyon jót lehet kvadozni, kb. 100 pesóért egy fél órára is kibérelheted, és hagynak vezetni is! Utána pedig szundikálhatsz egyet a kifeszített függőágyakban, kókuszból ihatod a kristálytiszta friss vizet, míg az óceán morajlását hallgathatod a pálmafák hűsítő árnyékában. Itt még az árusok sem zargatnak, esetleg felajánlanak egy masszázst, de ez minden.

Persze, ha helyiekkel mész, úgy már teljesen más az élmény. Például amikor ők intézik a kvad vagy a jet-ski bérlését, és te már csak az üzlet nyélbeütése után feded fel magad, mint fehérbőrű külföldi, akkor sokkal olcsóbban megúszod az egészet. Sajnos, ha fehér vagy, netalán még szőke is, akkor feltételezik, hogy gazdag turista vagy, valószínűleg az USA-ból. Úgyse tudod, mik az árak, kiírva persze sehova nincs, szóval magasabb árat mondanak neked. Ha alkudoznál, nagy kegyesen engednek belőle, de te a piaci árnál még így is többet fizetsz érte. Velem is előfordult, hogy rákérdeztem egy hűtőmágnes árára. A tinédzserkorú eladólány naivan mondta az árat, hogy 30 peso, mire az anyja közbevágott, hogy 50, mérgesen nézve a lányára. Azóta az a stratégiánk, hogy jól szétnézek, majd megmondom a férjemnek, hogy mi kell és mennyiért, ő pedig egyedül visszamegy lealkudni.

Amit még imádok Acapulcóban, hogy ha a rokonokkal megyünk, akkor összegyűlik egy jó kis csapat. Egy kiscsaládos kiruccanás legalább 10-15 főt jelent. Itt jó nagy autóik, terepjáróik vannak az embereknek, hogy a homokos részeken is fennakadás nélkül közlekedhessenek. A kedvencem, amikor a terepjáró platóján utazhatok, és lobog a hajam a szélben, ahogy a pálmafák alatt elhaladunk. Felszabadító érzés!

A szabályokkal itt nem nagyon foglalkoznak, sőt, nem is nagyon vannak. Annyian ülnek egy kocsiban (vagy a platóján), ahányan akarnak. Egyszer utaztunk egy kis ötszemélyes személyautóban is egyszerre kilencen. Az első üléseken hárman, a hátsó üléseken négyen, én meg a párommal a csomagtartóban. Na, az élmény volt! Állandóan azt néztem, hogy mikor jön belénk valaki. Pár rendőrautó is elment mellettünk, de nem szóltak semmit. Azt hiszem, a következő posztban a közlekedésre fogok kitérni részletesebben, mert a téma megér egy külön bejegyzést…